Amikor a szerelem elmúlik.

Hogy csak két emberen múlik? Hogy biztosan lehet tenni ellene? Hogy nem szabad hagyni kialudni a tüzet? Nem hiszem, hogy ez mindig segít.
Látom, hogy van valaki más aki teszik neked... Tudom, hogy nincs közöd hozzá lehet, hogy csak az érdeklődésed keltette fel, időnként rágondolsz, összehasonlítasz vele. Idegesítenek az eddig szeretett, vagy csak eltűrt tulajdonságaim.  Amikben nincs semmi idegesítő, egyszerűen csak mások mint az övéi... Amiket esetleg még nem is ismersz, csak elképzeled milyen lehet. Na ezekkel az álmokkal, fantáziákkal tényleg nehéz versenyezni. Hiányolsz belőlem olyan dolgokat, amik sohasem voltak bennem, de eddig nem is hiányzott. Egyszerűen unsz engem.
Az a baj, hogy én is téged... Fáradt vagyok... Bizonyos dolgok engem is zavarnak, csak már nem mondom... Például, hogy hazudsz, hogy ígérsz, majd nem tartod be, hogy elhanyagolsz, hiába teszek bármit, te csak látszólag teszel meg mindent azért, hogy ez megváltozzon. Van amit már szóvá sem teszek, na ez a csendes halál... Van viszont olyan, amit szóvá teszek. Te ígérsz, majd marad minden a régiben... Már nem is akarok tenni semmit, hogy megmentsünk azt amit nem lehet.

Én is másra vágyom...